A tudástudomány forrásai

 

A tudástan forrásai

 

A tudástan viszonylag új tudomány. A 20. század második felében alakult ki több forrásból.

 

Irányítástudomány (kibernetika)

 

A tudástudomány elméleti alapja, magja a rendszer, szervezet, hálózat önmagával és a környezettel való együttműködésének tudománya, az irányítástudomány, idegen szóval kibernetika. Wiener 1948-ban alkotta meg nevét, a görög kübernetikosz, azaz kormányos szót véve alapul. A kibernetika szó szerint a kormányzás tudománya, a rendszerek legalapvetőbb kérdéseivel, működésével, s főleg irányításával, kormányzásával foglalkozik. Beleértjük a rendszertant, a szervezet és hálózatelméletet is, az irányítás, környezettel való együttműködés mellett. Ezek teremtik meg a szilárd elméleti alapot a rendszerek leírásához, a szervezetek és a hálózatok kezeléséhez. Az ismeret, gondolat, tudás a rendszer, szervezet, hálózat környezethez való igazodásának, a környezet uralásának, önmaga és a környezet irányításának eszköze, terméke.

Ez az a tudomány, melynek nézőpontja, fogalomkincse, elméletrendszere alapozó tényezőként ott áll a többi forrásnak tekintett tudományterület mögött is. Mindegyik területnek közös része, lényegi eleme.

 

Számítástudomány

 

Ahogy elméleti alapnak az irányítástudomány, úgy fő gyakorlati ösztönzőnek a számítástudomány tekinthető. Az ismeretkezelés, a gondolkodás géppel való segítése, az emberi szellemi munka támogatóeszközeinek forradalmi fejlődése, a számítógépek kialakulása és robbanásszerű fejlődése ösztönözte a 20. század második felében az ismeretek, gondolatok, tudás ma ismert szinten és rendszerben való kutatását.

A számítástudomány feladata a megismerési, gondolkodási, cselekvési, irányítási folyamatok segítése megfelelő segédeszközökkel; egyik legfontosabb területe, a művi értelem, vagyis a mesterséges intelligencia kutatása.

A számítástudomány az általános tudástudomány és a részterületek ösztönző forrása, nagyon jó mintául szolgál, ötletek nyújtásával, kísérleti lehetőségek megteremtésével. A művi minták az élő rendszereknél egyszerűbbek, könnyebben kézben tarthatóak, a kísérletek könnyebben lefolytathatóak. A másik irányban sok módszert, megközelítést vesz át az élő rendszerek idegtudományától, a lélektantól, a nyelvészettől.

 

Idegtudomány

 

Az idegrendszer alapvető feladata az élő rendszer környezetben való fennmaradásának, ahhoz való alkalmazkodásának, vagy arra való hatásának az (ön)irányítással, kormányzással való biztosítása, tehát a megismerés, gondolkodás és cselekvés, illetve ezek irányításának rendszere. Az idegtudomány ezt, az élő szervezetek irányítását végző rendszert vizsgálja.

Az idegkutatás egyrészt igyekszik az irányítástudomány, a számítástudomány elveit, gyakorlatát alkalmazni, másrészt azok számára nyújtja a szükséges elképzeléseket, mintákat, alapokat.

 

Lélektan

 

A lélektannak elsősorban az a része tartozik ide, mely az emberi ismeretek kezelésével, kialakításával, feldolgozásával, használatával foglalkozik. Az emberi lélek szempontjából vizsgálja az ismeret-, gondolkodás- és tudásfolyamatokat.

A lélektannak ez ága a megismerést, gondolkodást, cselekvést, ezek irányítását, e faladatok elvégzésének megszerveződését, lefolytatódását vizsgálja az emberi elmében.

 

Nyelvészet

 

A nyelvészet e területe a nyelv ismeret-, gondolkodás- és tudásfolyamatokban betöltött szerepét vizsgálja.

Tudástani szempontból a nyelvészet feladata a legmagasabb szintű megismerési, gondolkodási és cselekvési rendszer, a nyelvi rendszer, megismerésben, gondolkodásban, cselekvésben, s ezek irányításában betöltött szerepének vizsgálata, meghatározása, leírása.

A nyelv alapvető ismeret-, gondolkodás- és tudásfolyamati eszköz, külső kialakulása után belsővé válva az ismeret-, gondolkodás- és tudásfolyamatok segítője, eszköze, egyik lényeges tényezője, hordozója. A nyelvészet a 80-as évektől kezdett ismeret, gondolkodás és tudásfolyamat alapúvá válni, a nyelv ebben betöltött szerepét azóta vizsgálja mélyebben.

 

Egyéb kapcsolódó tudományok

 

A tudástanhoz még nagyon sok, kialakulásában részt vevő, vagy rá épülő tudományterület kapcsolódik. Példák:

Nem csak az emberi, hanem az állati idegrendszer, viselkedés vizsgálata is hozzájárul a tudástudomány fejlődéséhez.

Nem csak az emberi egyén ideg- és lélektani vizsgálatának eredményei épülnek be a tudástanba, hanem a magasabb szintű emberi rendszerek, a csoportok, szervezetek, társadalmi egységek, nemzetek stb. ismeret-, gondolkodás- és tudásfolyamatai kutatásának gyümölcsei is. Megemlíthetők az üzleti, állami és közösségi szervezetek tudásfolyamatai, a legalacsonyabb csoportszinttől kezdve, osztályokon, szervezeti egységeken keresztül, az egész szervezetre kiterjedő szintig. Molnár (1996) munkája e szempontok szerint vizsgálta a szervezeteket.

A tudástudomány szorosan kapcsolódik a neveléstudományhoz is. Egyrészt a neveléstudomány a tanuláselméletek révén megjelenik a tudástanban, másrészt a neveléstudomány elvei, módszerei kialakításában támaszkodik a tudástudományra.

A tudástudomány alkalmazása számos sok területet mélyen érint, pl. az antropológiát, kultúrakutatást, szociológiát stb.

A tudástan erőteljesen megjelenik az alkalmazott vezetés és szervezéstudományban is. E terület alapvetően az irányítástudományra, a kibernetikára épül. A gyakorlati vezetés és szervezéstudományi elvek, módszerek, rendszerek – legyen szó üzleti, állami, vagy egyéb közösségi szervezetről – jórészt az általános irányítás- és tudástudományi elveken, eredményeken alapulnak. Az ismeretek és tudás szervezeten belüli kezelésének kérdésköre egyre nagyobb figyelmet kap.