Molnár Zsolt

A szervezetek és a külvilág

 

A környezettel való együttműködés lehetőségei

 

 

Az együttműködés lehetőségei

 

A szervezet együtt létezik környezetével, közöttük együttműködés szükséges. A szervezetnek a fennmaradáshoz a környezetét megfelelően kezelnie kell. Ha nem tenné, nem alkalmazkodna, vagy nem hatna megfelelően, ez a szervezet romlását, akár pusztulását eredményezné.

A szervezet igyekszik saját érdekeit érvényesíteni, amikor csak lehetséges igyekszik uralkodni a környezeten, vagyis úgy irányítani a környezetbeli változásokat, hogy a azok megfelelők legyenek. Ha ezt nem tudja elérni, akkor a környezethez alkalmazkodnia kell. E során, érdekeit legjobban védve, mégis aláveti magát a környezetbeli jelenségeknek, hatásoknak. A szervezet tehát vagy hat a környezetre, azért, hogy az számára megfelelően alakuljon, viselkedjen, vagy saját viselkedését veti alá a környezet folyamatainak, vagy – ami leginkább történik – mindkettőt teszi egyszerre.

Van harmadik lehetőség is, az, ha a rendszer elszigeteli magát a környezettől, amennyire csak lehetséges. Nem uralkodik rajta, de nem is hagyja, hogy a rendszer őrá hasson.

Az uralkodás, alkalmazkodás, elszigetelődés a rendszer túlélését, fennmaradását, szolgálja.

 

Tehát a szervezetek a környezeti helyzeteket általában háromféleképpen kezelhetik:

1. Elszigetelik magukat tőle. Ez cselekvés nélküli kezelési mód. A szervezet igyekszik megszüntetni a kapcsolatot környezetével, elzárkózik tőle.

2. A szervezet követi a környezeti helyzetet, alkalmazkodik hozzá. Ehhez önmagára irányuló, önható tevékenységet végez.

3. A szervezet igyekszik környezetére saját érdekeinek megfelelően hatni, s ha lehet, igyekszik környezetét, a helyzetet uralni. Ez cselekvő, a helyzetre, környezetre ráható viselkedés.

 

Elzárkózás, elnyelés, szigetelés, csillapítás

 

A külvilágtól való elzárkózás zárt rendszert eredményez, mely a külvilágtól nem függ, azzal nem működik együtt, annak zavaró, eltérítő hatásait nem szenvedi el, de lehetőségeiből sem részesül. Tökéletesen elzárt rendszer csak elvileg lehetséges, a valós rendszerek közül csak a világegyetem zárt. A gyakorlatban legfeljebb csak jó közelítése állhat elő. A gyakorlatban inkább az egyes környezeti hatások csillapításáról van szó, illetve az elzárkózás csak adott részterületre terjed ki, tökéletes elzárkózás nem lehetséges. Az elnyelés, szigetelés, csillapítás alkalmazásakor a rendszer az eltérítő, zavaró környezeti hatás semlegesítésére törekszik. Igyekszik azt gyengíteni, elszigetelni magát tőle, vagy eredményét valamilyen gátló hatással megszüntetni, csökkenteni.

Az elnyelés, szigetelés, csillapítás cselekvés nélküli „együttműködési” módszer, általában csillapító hatást lehet vele elérni, vagyis a zavaró hatásokat ki lehet vele szűrni, de a célállapothoz önmagától nem visz közelebb, legfeljebb az eltérítő hatásokat semlegesíti. Előnye, hogy általában egyszerűbb, könnyebb alkalmazni, mint a másik két cselekvéses módszert.

 

A cselekvés lényege, fajtái, jósága

 

A cselekvés valamilyen létező, tényező megváltoztatása, környezetnek, helyzetnek megfelelő – önható vagy ráható – hatás véghezvitele.

Ha a szervezet magára hat, akkor a cselekvés önható, ha másra is, akkor ráható. Valójában minden ráható cselekvés feltételez, akár burkoltan, előzetes önható cselekvést.

A cselekvés akkor jó a szervezet számára, ha közelebb viszi érdekeinek megvalósulásához, céljaihoz, illetve az ezektől eltávolító környezeti hatásokat csökkenti, ellensúlyozza. Vagyis ha a helyzethez, környezethez és a rendszer érdekéhez is illeszkedik.