A tudás tudománya

 

Megismerés, gondolkodás és tudás

 

Tisztelt Olvasó!

 

Honlapunkon a tudás tudományának (röviden tudástan) rejtelmeibe vezetjük be Önt.

E terület kissé talányos még ma. Sokan kutatják, rengeteg munka született már, de a rendszerezett, átfogó megközelítés viszonylag kevés.

Így van ez, annak ellenére, hogy az életben nagyon sokan foglalkozunk ismeretekkel, gondolatokkal, tudással, állítjuk elő, adjuk tovább őket, legyen akár tudományos, köznapi vagy művészi jellegű. Nagyon sokan dolgozunk az „tudásiparban”, mégis keveset foglalkozunk mélységeivel.

Ismeret, gondolat, tudás alapvető létezők. Mindannyian építjük, alkalmazzuk, használjuk nap mint nap, óráról órára, pillanatról, pillanatra. Bennünk élnek, mi magunk vagyunk azok.

Ismeret, gondolat és tudás minden tevékenységünk, a létünk alapja. Az élet legalapvetőbb dolgai közé tartoznak. Ismeretünket, gondolatainkat és tudásunkat állandóan építjük, születésünktől halálunkig változnak.

Az ismeret az, amit ismerünk, amiről fogalmunk van; a tudás az, amit meg tudunk tenni, el tudunk végezni, meg tudunk cselekedni; gondolat az, amit elménk sok belső munka árán létrehoz, kidolgoz, legyen az kívülről bejövő finoman kidolgozott ismeret, vagy kifelé irányuló, alaposan megtervezett cselekvés. Az ismeret a fogalom, az állandóság; a tudás a használat, a cselekvés; a gondolat mindezek alaposan kidolgozott alakja, módja.

 

Miért tudástudomány?

 

Szokottabb a megismerés-tudomány elnevezés.

A megismerés a külvilág és testünk ingereinek érzékelésétől, azok feldolgozásán át, a magas szintű ismeretek kigondolásáig tart. A folyamatnak ezzel nincs vége. A létrehozott, létrejött ismeretek használata, a cselekvés csak ezzel kezdődik. E során a jövőbeli elérendő helyzeteket, kívánt eredményeket elképzeljük, megtervezzük, vagyis kigondoljuk – amennyire szükséges és lehetséges – majd megvalósítjuk. A begyakorlott cselekvések már önmaguktól zajlanak, önmaguktól is működő tudássá válnak. A cselekvés az ismereteket felhasználja, azokból indul ki, rájuk épül. Az ismeret lehet természetes és nyelvi is.

Mivel a rendszerek alapvető irányítási, alkalmazkodási folyamatának fő feladata a megfelelő cselekvések, vagyis tudás biztosítása és a megismerés a teljes folyamatnak csak az első részére terjed ki, a gondolkodás pedig a folyamat –magas szintű – közepét nevezi meg, és mindkettő feladata a vég, vagyis a cselekvés, a tudás megfelelőségének biztosítása, ezért az egész folyamatot a végről, a tudásról nevezzük el.

Ha az egészet szeretnénk megnevezni, akkor a megismerés, gondolkodás, tudás (vagy cselekvés) kifejezés illene rá.

 

Irányítás, kormányzás

 

A rendszer együttműködik környezetével, alkalmazkodik hozzá vagy hatni igyekszik rá, ott, ahol lehetséges. A helyzet függvényében kell cselekvéseit végeznie, működését irányítania, amihez annak ismerete szükséges. A megismerés ehhez „szállítja” az alapot, az ismeret. A gondolkodás pedig a megismerés, illetve a cselekvés folyamatainak finoman kidolgozott, magas szintű része.

 

Az ismeret és tudás lényege

 

Az ismeret nagyon sok részből, kisebb nagyobb elemből és ezek viszonyaiból áll, bonyolult, összetett felépítésű, szervezett hálózat. Legfontosabb tényezője a fogalom, mely alapegységének tekinthető.

A tudás az összetett felépítésű, szervezett hálózat végeredményben kifelé irányuló működése, a működés képessége.

 

Ismeret és tudás

 

Az ismeret a külvilágról, esetleg a rendszerről magáról (a „testről”) szóló, alapvetően leíró jellegű tájékoztató, mely alapján a rendszer megfelelően tud cselekedni. Cselekvéskor az ismeret előíróvá válik, „megmondja” a rendszernek, hogy mit cselekedjen és hogyan. A tudás a cselekvés véghezvitelének, végrehajtásának képessége, vele a rendszer végre tud hajtani, el tud érni valamit, s amihez előfeltétel a megfelelő ismeret. Az ismeret szükséges a tudáshoz, de nem azonos vele, a tudás magába foglalja az ismeretet, de több annál, a cselekvés képességével.

A köznyelvben és főleg a szaknyelvben sokan másként értelmezik, használják a tudás fogalmát és keverik a kettőt. Többen a tudás szót a puszta ismeret jelölésére is használják. A magyar nyelvi vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy az általunk írtaknak megfelelően érdemes elkülöníteni, egymáshoz viszonyítani a kettőt. Ezzel részletesen foglalkozunk.

Az ismeret a megismerés eredménye, terméke, a tudás pedig az ismeretet felhasználó tevékenység, cselekvés képessége.

Mindezek mellett érdemes megkülönböztetni a gondolatot is, mely a gondolkodás eredménye. A gondolkodás lényegében a megismerés és cselekvés folyamatainak magas összetettségű része, a megismerés folyamatának vége, legutolsó kifinomult szakasza, a cselekvés folyamatának összetett, finoman kidolgozott eleje. A gondolat tehát nagy összetettségű, elvontságú ismeret vagy tudás (cselekvésterv).

 

A honlapon a rendszerirányításról, a megismerésről, gondolkodásról és cselekvésről, ezek lényegi eleméről, az ismeretről és annak használatáról, a tudásról olvashat. Bemutatjuk az érzékelési és a nyelvi szintet, valamint mindezek gondolkodásbeli szerepét.

 

Szeretettel hívjuk az útra!

 

Molnár Zsolt